Az Ayurvéda több, mint 5000 éves tudomány, gyógyászati rendszer. Maga a szó két szanszkrit szóból tevődik össze: ayus és veda. Az ayus jelentése „élet” vagy „egészség”, a veda szó jelentése „tudni”. Tehát, az Ayurvéda szó szerinti fordítása: az „élet tudománya”, azaz az életről szóló tudás. Az Ayurvéda nem csak a tudományt, de a vallást és a filozófiát is magában foglalja.
Az első írásos anyagot Agnivesha könyve rögzítette. Tovább fejlesztését Sushruta Samhita és Charaka Samhita végezte.
Az egyik legkorábbi védikus szöveg, az Atharvaveda, amely már tartalmaz orvoslással kapcsolatos fejezeteket, melyeken az ayurvédikus orvosi gyakorlat is alapul.
Az Ayurvéda két fontos célja:
1) Az egészség megtartása és az élet meghosszabbítása
2) A testi betegségek és diszfunkciók kiküszöbölése
Az Ayurvéda alapelvei
Öt őselemnek (pancha mahabhutas) nevezik azokat az alapvető anyagi alkotórészeket, amelyek egyaránt megtalálhatók az emberben és a világegyetemben. A rishik megértették, hogy a Tudat nem más, mint energia az öt alapvető elv, vagy elem képében. Ezek pedig az Éter (Akasha), a Levegő (Vayu), a Tűz (Tejas), a Víz (Apa) és a Föld (Prithvi).
Az Éter (Akasha) jelentése: űr
A Levegő (Vayu) jelentése: mozgás
A Tűz (Tejas) jelentése: energia, meleg, fény
A Víz (Apa) jelentése: folyékony
A Föld (Prithvi) jelentése: szilárd tömeg
Amíg az öt őselem egyensúlyban van, addig a világegyetemben minden a saját rendje szerint folyik. Ha az elemek egyensúlya felbillen, természeti katasztrófák következnek be. Épp így van ez az emberi testben is. A testben lévő egyensúly megbillenése, felborulása, különböző betegségekhez, rendellenességekhez vezet.
A test és az öt elem:
Az Éter (Akasha) a testben az üregekben manifesztálódik: az arcüregben, az orrüregben, az emésztő rendszerben az alhasban, a mellkasban, az erekben, a nyirokerekben, a sejtekben.
A Levegő (Vayu) a mozgás eleme. Megnyilvánulásai: az izmokban, a szív pulzálásában, a gyomor munkájában, a belek és a gyomorfal mozgásában, valamint idegi impulzusokban.
A Tűz (Tejas) az anyagcsere folyamatok forrása. Működteti az emésztést, az enzimek termelődését, valamint a látást, a szivárványhártya működését és a gondolkodó folyamatokat -> az agysejtek szürkeállományában, mint intelligencia jelenik meg.
A Víz (Apa) a nyálkahártyákban van jelen, a plazmában, a citoplazmában, az emésztőnedvekben, a nyálmirigyekben. A testi víz létfontosságú! Ezért az Élet vizének nevezik.
A Föld (Prithvi) elem a testben a körmökben, az izmokban, az inakban, a csontokban, a porcokban van jelen.
Trisdosha
Valamennyi egyed alapvető alkata a fogamzáskor meghatározódik: az egyesülés e pillanatában a születendő gyermek alkatát meghatározzák a szülők testében manifesztálódott minőségek. Az alkatban az öt elem ölt testet fizikai síkon, azaz a testben az öt alapelem első kifejeződése az alkat. Az alkatot a szanszkritban Prakrutinak nevezik, amely kifejezés jelentése: „első teremtés”. Az egyén alapvető felépítése élete folyamán változatlan marad, minthogy genetikusan meghatározott.
Az öt elemből három testi Dosha (alkat) szerveződik. Ezek, illetve ezek kombinációi adják az egyén tényleges alkatát.
Doshák:
1. Vata Dosha: éter és levegő
2. Pitta Dosha: tűz és víz
3. Kapha Dosha: víz és föld
Kevert Doshák:
4. Vata-pitta
5. Pitta-kapha
6. Vata-kapha
7. Vata-pitta-kapha
E hét általános típuson belül számtalan finom egyéni változat lehetséges, a Vata-Pitta-Kapha elemeknek az alkatban való százalékarányától függően.
Az egyéni alkat meghatározása rendkívül fontos, hiszen az ayurvédikus terápiák első alapvető szempontja, hogy minden betegség az egyéni alkat felbillenésével jár.
Az Ayurvéda szerint a betegség nem más, mint a Doshák egyensúlyának felbillenése, eltolódása a születési alkattól, a gyógyítás pedig a Doshák egyensúlyának visszaállítása. Így tehát a beteg gyógyításának legalapvetőbb, és mindent megelőző kérdése az egyén (születési!) Doshájának meghatározása.